Szerezz védettséget gyorsan és egyszerűen! A tesztben 5 helyes választ rejtettünk el. Aki megtalálja, az ingyenes oltást és zöld igazolványt nyer!
A helyes megfejtés: 4/d, 7/c, 8/a, 10/a, 11/b.
Megy a hiszti azon, hogy sosem változik semmi, nincs új a nap alatt. Már hogyne lenne. Elég, ha összehasonlítunk néhány világjárványt, illetve az azokat övező összeesküvés-elméleteket, máris láthatjuk, mennyit fejlődtünk.
Maszkviselés a Spanyolnátha idején.
A tizennegyedik századi pestisjárvány miatt, amelyben Európa lakosságának a fele odaveszett, a zsidó háttérhatalmat okolták, olyannyira, hogy a "fekete halál" idején zsidók százait végezték ki, mert azt hitték, hogy pestissel mérgezik a kutakat. Ezzel a zsidók hatalomra jutása is kútba esett, egészen a kétezres évekig.
A pestis terjesztésével vádolt zsidók százait égették el élve.
A tizenkilencedik században tömegek tüntettek azért, mert szerintük a kolera nem létezett, azt hitték, hogy betegeket valójában az orvosok ölik meg a kórházban a testrészeikért.
Oroszországban bandákba verődve bárkit megtámadtak az utcán, aki fehér köpenyt viselt, mert meg voltak győződve arról, hogy a kolerajárvány a kormány és a tudósok titkos összeesküvése, így akarják ritkítani a lakosságot, főleg a szegényeket. Ismerős történet?
Száz évvel ezelőtt a spanyolnátha az első világháborúnak köszönhetően nagyon könnyen tudott terjedni, részben azért, mert sok országban a hadiállapot miatt a járvány tabu téma volt. Az eredmény: 50 millió halott, 10 millióval több, mint a háború áldozatainak száma összesen. Ahol nem volt tabu, ott a németeket gyanúsították biológiai hadviseléssel, mondván, hogy ők fejlesztették a vírust és tengeralattjárókról, illetve a Bayer német gyógyszergyártó cég által forgalmazott aszpirinben terjesztik. Viszont együtt röhögtek azokon, akik az akkor újnak számító távíró-technológiát okolták a járvány terjedéséért és távíró-póznák tönkretételével igyekeztek megmenteni az emberiséget.
Korabeli újságcikk.
Akkor már létezett himlő és tífusz elleni oltás, amit a katonáknak be is adtak, úgyhogy miután százával lettek influenzások az oltás után, hamar "rájöttek", hogy az orvosok, nővérek valójában német kémek, akik a spanyolnáthával oltották be őket. Néhányat le is tartóztattak.
Akkoriban az orvosok kb ugyanazt mondták, amit ma: a vírus köhögéssel, tüsszentéssel terjed, zárjátok be az iskolákat, tartsatok távolságot, hordjatok maszkot, mossatok kezet és alsóneműt rendszeresen. De tudod, ki hisz ezeknek a gyilkosoknak?
A kilencvenes években Thabo Mbeki dél-afrikai elnök tagadta, hogy a HIV/Aids szexuális úton terjedne és betiltotta a kezeléshez szükséges antiretrovirális gyógyszereket arra hivatkozva, hogy azok csupán a nyugati gyógyszergyártók összeesküvése a még nagyobb profit érdekében. A tudományos konszenzus semmibe vételének eredménye: kb 300 ezer halott. De hát te sem vennél be egy olyan gyógyszert, aminek még a nevét sem tudod egy levegővel kimondani, nem igaz?
Még szerencse, hogy ma már sokkal, de sokkal okosabbak vagyunk, nem dőlünk be a kollektív paranoiának, a kormány jobban aggódik miattunk, mint a közelgő választások miatt, a nemzeti radikálisok nem háttérhatalommal és új világrenddel riogatnak, nem gondoljuk, hogy az 5G-nek bármi köze lenne egy világjárványhoz és sem az amerikai elnök, sem a média nem terjeszt rémhíreket. Azt meg végképp nem gondoljuk, hogy a világ orvosainak túlnyomó többsége korrupt, gyilkos gazember.
Mondja a szomszéd, hogy a sógora apja barátjának az ismerőse, aki állatorvos, látta az interneten, hogy ezt az egész vírus-mizériát azért szabadították ránk, mert a túlnépesedett bolygó lakosságát ritkítani kell.
Bill Gates többször elszólta magát ezzel kapcsolatban már évekkel ezelőtt, csak senki nem figyelt oda, mert mindenki a History-n nézett egy izgalmas dokumentumfilmet arról, hogy Hitler valójában elmenekült, csak a dublőre lett öngyilkos, mert nem bírta Éva hisztijét. Vagy hogy igazából földönkívüliek építették a piramisokat. A Discovery-n meg pont akkor ment egy természetfilm a sellőkről. Ne vigyorogj, nézd meg, van ilyen. Szóval aki esetleg nem fertőződött volna meg természetes úton, azt az oltásokkal próbálják eltenni láb alól, aki túléli, azt a bejuttatott mikrochip segítségével engedelmes rabszolgává teszik az 5G hálózaton keresztül. A vírust és a chipet ugyanott gyártják, ahol egyébként minden mást: Kínában. Logikus.
Hát én nem dőlök be mindenféle mendemondának, inkább utánanézek, hogy mi lehet mögötte. Megkérdeztem egy orvos ismerőst, de nem bírtam kivárni, amíg abbahagyja a röhögést, inkább rákerestem a neten, beállítottam, hogy a nézettség helyett megbízhatóság szerint rangsorolja a találatokat.
Kiderült, hogy tudományos alapokon abszolút megcáfolták azt, hogy a vírus mesterséges lenne, az összehasonlító genomikai adatok alapján egyértelműen természetes eredetű, valamilyen állatról ugorhatott át emberre ugyanúgy, mint a HIV, az Ebola, a Spanyolnátha, egyéb influenzák, stb.
Az oltásoktól nem kaphatod el a betegséget, mert az oltásokban inaktivált vírus van, vagy még az se.
A Covid önmagában valóban nem egy nagyon veszélyes vírus, de nagyon gyorsan terjed és mutálódik, bizonyos egyéb betegségeinket nagyon fel tudja erősíteni. Ugyanakkor sunyi, alattomos, az immunredszerünk gyakran nem ismeri fel és mellélő, vagy csak nagyon gyenge választ ad, aminek a hatékonysága gyorsan elmúlik.
Mindezekre az oltás lenne a megoldás, amelynek hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban a közhiedelemmel ellentétben nincs vita a komoly tudományos körökben.
Nem igaz az sem, hogy túl hamar készült el és még kísérleti fázisban van. Valójában legalább húsz éve fejlesztik és most a vészhelyzet miatt sok bürokratikus lépést iktattak ki, valamint létrejött egy soha nem látott nemzetközi összefogás, így sikerült egy eddig lassú folyamatot felgyorsítani, de egyetlen fontos lépést sem hagytak ki. Aki kéri az oltást, az kicsi kockázatot vállal, de aki nem kéri, az sokkal nagyobbat: a súlyos koronavírusos megbetegedésnek ugyanis jelenleg nincs gyógymódja, ráadásul a vizsgálatok alapján a fertőzésen átesettek immunrendszere kevésbé hatékonyan véd a vírus újabb variánsai ellen, mint az oltottaké. Ezért nem elég az immunrendszert vitaminokkal erősíteni, mert hiába van sokkal erősebb fegyvered, mint az ellenfeledé, ha nem tudsz vele célozni.
Rengetegen hiszik, hogy az oltás veszélyesebb, mint a vírus. Ez nem igaz, ahogy az sem, hogy sokan az oltás miatt haltak volna meg. Jelen pillanatban a föld lakosságának majdnem fele, több, mint négy milliárd ember kapott legalább egy oltást. Világszerte kb 150 ezer ember hal meg naponta, covidtól függetlenül. Idősek, fiatalok, dohányosok, e-cigisek, oltottak, oltatlanok, Metallica és Britney Spears rajongók egyaránt. Ez nem tudom, hogy mit jelent, mert szar vagyok matekból, de számold ki, ha érdekel. Viszont minden oltás utáni elhalálozást megvizsgálnak, eddig nem találtak összefüggést a halál oka és a covid elleni oltás között. Nem mindegy, hogy az oltás után, vagy az oltás miatt hal meg valaki, akinek ez nem logikus, annak tudok ajánlani nagyon jó doku-filmeket Atlantiszról, mert jobb lesz, ha otthon marad. Atlantiszt Platón, a híres ógörög filozófus találta ki időszámításunk előtt a negyedik században. Még nem találtuk meg, de nem adjuk fel.
Korábbi járványokból okulva tudjuk, hogy a nyájimmunitás nagyon fontos lenne, ha azt szeretnénk, hogy a jövőben a Covid-19 ne legyen veszélyesebb, mint a szezonális influenza és a biztonsági őr újra a fegyveréhez kapjon, ha maszkban szambázol be a bankba befizetni a gyorshajtási bírságot. Ha ebben az ütemben terjed tovább, akkor tovább mutálódik, marad a vészhelyzet és újabb oltásokra lesz szükség.
Társadalomban élünk, ahol nem csak saját magunkért tartozunk felelősséggel. Ha felveszed az oltást, nem gyáva vagy, hanem bízol a tudományban és szeretnéd, ha mindannyian visszatérhetnénk a normális életünkhöz. Hogy az egyéves gyermeked ne csak a hangodról ismerjen meg a maszk mögött és a nagyi még hosszú évekig kergethessen az őrületbe azzal, hogy totálisan elkényezteti.
És ha hozzám hasonlóan te is oda vagy egy jó kis konteóért, akkor gondolj bele, hogy ha a háttérhatalom valóban ritkítaná az emberiséget, akkor sokkal hihetőbb, hogy hagyja a sok félrevezető, hamis információt szabadon terjedni, aminek következtében tömegek fogják elutasítani az oltást és százával halnak meg, naponta. Láthatod, sajnos működik. Ne dőlj be nekik, oltasd be magad!
A jelenlegi oktatás megfosztja áldozatait a gyermekkoruktól, pusztítja a kíváncsiságukat és a kreativitásukat, hatékonyan hátráltatja az önálló személyiség kifejlődését, az állandó stressz és szorongás állapotában tartja a diákokat, teljesíthetetlen elvárások elé állítva őket.
A probléma gyökere az elképesztően elavult oktatási rendszer. Képzeljünk magunk elé egy százötven évvel ezelőtti autót vagy telefont, aztán tegyünk mellé egy olyat, amilyet ma használunk. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Most képzeljünk el egy diákokkal teli osztálytermet ma, illetve százötven éve. Ugyanaz a kép. Szinte semmit nem változott. A jelenlegi rendszert az iparosodás korában fejlesztették ki azzal a céllal, hogy jó gyári munkásokat neveljenek. Az órák kezdetét és végét csengetés jelzi, a diákok jó magaviseletért jutalomban részesülnek. Rendezett sorokban ülnek, velük szemben a tanár, csendben, fegyelmezetten igyekeznek követni az utasításait. A mai modern társadalomban viszont ezzel nem sokra megyünk, egészen más képességekre van szükségünk, kreativitásra, kommunikációs képességekre, csapatmunkára. Rohanó világunkban nagyon fontos lett az, hogy hatékonyan tudjuk beosztani az időnket, de ezt esélyünk sincs megtanulni abban az iskolában, ami percre pontosan beosztja nekünk az ott töltött időt, utána pedig a szabadidőnk nagy részét is elveszi tőlünk házi feladatokkal, vakációs feladatokkal, különböző projektekkel.
Einstein elhíresült mondása szerint "ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát." Az emberi lények természetüknél fogva különfélék és sokrétűek. És nem csak arról van szó, hogy a különböző személyiséggel és képességekkel rendelkező gyermeketől mind ugyanazt és ugyanúgy várjuk el, ami önmagában abszurd, de ráadásul az uralkodó oktatási kultúrában a fókusz a tanítás és tanulás helyett a számonkérésre irányul, olyan szabvány tesztelési módszerekkel, amelyeknek mindössze diagnosztikai szerepe kellene hogy legyen.
A mi generációnknak, akik huszonöt-harminc éve jártunk középiskolába talán egy negyede az ott szerzett tudásnak sem bizonyult hasznosnak az életben. Ez nagyon kevés. És a mostani generációnak, akinek az okostelefonnak és az internetnek köszönhetően az a tudás, amelyet bemagol, amikor felelnie kell és másnap estére elfelejti bármikor azonnal elérhető ez már csak körülbelül egytized körül mozog. Cserébe nagyon sok mindent nem tanítanak, ami valóban fontos lenne, például azt, hogy hogyan találjuk meg a szükséges adatokat az online térben és hogyan különböztetjük meg a valós információkat a hamisaktól. Mint ahogy a korábbi idézet valójában nem Einsteintől származik, annak ellenére, hogy általában neki tulajdonítják. Ez percek alatt kideríthető a megfelelő kulcsszavak segítségével.
Az emberiség virágzásának egyik legfontosabb alapja a kíváncsiság. Ha fellobantjuk a kíváncsiság lángját a gyerekekben, nagyon gyakran minden további segítség nélkül maguktól tanulnak. A gyerekek született tanulók. Nagy teljesítmény elrontani ezt a képességet, vagy elnyomni azt. A jól felfogott tanítás nem egy átadó rendszer. Nem pusztán azért vagyunk ott, hogy már ismert információt adjunk tovább. A jó tanárok ezt teszik, de ezen kívül még mentorálnak is, ösztönöznek, provokálnak, bevonnak. Az egész oktatás lényege az lenne, hogy az embereket rávegye a tanulásra.
Az oktatás első dolga lenne támogatni és kiaknázni az ösztönös gyermeki kíváncsiságot, felébreszteni a tudásvágyat, ehelyett néhány hónap leforgása alatt teljesen elveszi a gyermekek kedvét a tanulástól, a további iskolában töltött több, mint egy évtized leginkább egy kényszermunka-táborra fog hasonlítani számukra.
Néhány hete alkalmam volt bepillantást nyerni az iskolai órák működésébe az online oktatásnak köszönhetően. Láttam, amint villámfelmérőt írtak kezdő szintű angolból. Tizenöt percet kaptak egy egész oldalnyi feladat megoldására, én jól tudok angolul, folyamatosan dolgoztam rajta a diákokkal párhuzamosan, az utolsó előtti feladat felénél járt le a negyedórám. A gyerekek nyilván addig sem jutottak vele. Megemlítették a dolgot az osztályfőnöknek, aki beszélt az angoltanárral. Következő angol órán a tanár cinikusan megköszönte a visszajelzést és tudatta velük, hogy ezért legközelebb még több feladatot kapnak majd.
Úgy tűnik, mintha az iskola szándékosan egy folyamatos kudarcélményt szeretne állandósítani. Egy másik órán felmérőt írtak egyik tantárgyból, és hallottam, ahogy a hatodikosok ülnek otthon a laptopjaik előtt és tehetlenül sírnak. A tanárnő igyekezett "megnyugtatni" őket, mondván, hogy sírás helyett inkább igyekezzenek a feladatra összpontosítani, mert lejár az idejük. Soha nem annyi feladatot kapnak, amennyivel mindannyian boldogulnának, vagy pedig annyi időt, amennyi alatt meg tudnák oldani azokat.
Javításra sem kapnak valódi lehetőséget. Egy rossz osztályzat mellé egy jó megszerzésével közepesre feltornászni az átlagunkat nem javítás. Valóban javítani azt jelentené, hogy ugyanabból az anyagból megismételve a felmérőt csak a jobb jegy kerüljön a naplóba, ami egyrészt ösztönzően hatna, másrészt átismételtetné a diákkal az anyagot, ami így jobban rögzülne. Ha a tanulás lenne a lényeg és nem az osztályzat.
A modern kor legfontosabb értékei az önbizalom és a kreativitás. Ezeket az oktatási rendszer egyáltalán nem támogatja, sőt, minden erejével ezek kiirtásán munkálkodik. Rengeteg példát tudunk arra, amikor átlagos, vagy éppen gyenge tanulmányi eredményekkel rendelkező gyerekek felnőttként sikeresek lesznek, akár komoly értelmiségi karriert építenek. Ők azok, akiket az iskolának nem sikerült tönkretennie. Ezt általában a szüleiknek vagy más, iskolán kívüli közösségnek köszönhetik, akik segítettek az iskola által okozott stressz enyhítésében ahelyett, hogy tovább fokozták volna azt. Egyvalami általában jellemzi ezeket a sikeres felnőtteket és megkülönbözeti őket az átlagtól: van önbizalmuk.
Van egy visszatérő rémálmom: az iskolapadban ülök, talán hatodik vagy hetedik osztályos vagyok. Mindenki néma csendben lapul, szinte tapintható a feszültség a levegőben. A tanár a katedrán idegtépően lassú, kéjes mozdulatokkal lapozgat a naplóban, szemmel láthatóan élvezi a helyzetet, a hatalmat, azt, hogy közel harminc diák a padokban összezsúfolódva rémült állatként rettegve várja, hogy kinek fogja kimondani a nevét, ki lesz az aznapi áldozat. Szinte szédülve állok fel, amikor elhangzik a nevem, nem tudom a leckét, illetve azt sem tudom, hogy tudom-e vagy sem, teljesen megbénít az a gondolat, hogy esetleg valami rosszat találok mondani, amiért az egész osztály előtt, nyilvánosan meg fognak szégyeníteni. Egy hang sem jön ki a torkomon, szemem előtt vörös karikák táncolnak, a tanár mond valamit, de egy szavát sem értem, szerencsére ebben a pillanatban nyüszítve felébredek. Negyven múltam, régen nem járok már iskolába, az egész csak egy rossz álom volt. Igaz, gyermekkoromban ez a rossz álom hosszú évekig a mindennapjaim része volt.
Ha nem vagyunk készen tévedni, sosem jövünk elő valami eredetivel. És mire felnőtté válnak, a legtöbb gyerek elveszíti ezt a képességet. Már félnek tévedni. Mert stigmatizáljuk a hibákat. És így működtetjük országos oktatási rendszereineket, ahol a hibák a legrosszabb dolgok, amiket elkövethetünk. Az eredmény pedig az, hogy ki-oktatjuk az embereket a kreatív képességeikből. Ehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy a kreatív tárgyak, a művészetek, a testnevelés és a tánc mindenhol a tantárgyak hierarchiájának a legvégén kullognak, miközben elismert szakemberek szerint ezek a legfontosabbak között lennének. A gyerekek életkori sajátossága, hogy mozognak, sőt a mozgáson keresztül ismerik meg a világot. Tehát a gyerek természetével teljesen ellentétes dolgot vár el az iskola, ahol csendben kell ülni, ahol folyton fegyelmeznek és a "rossz magaviseletért" büntetés jár.
A csapatmunka helyett a versenyeztetés, a gyerekek hibáinak számonkérése az egész osztály előtt, a jutalmazáson és büntetésen alapuló oktatás a megszégyenítés kultúrája. Azt már elsőben megtanulja legtöbb gyerek, hogy nem érdemes a tanároknak őszintén válaszolni, amikor valamiről kérdeznek, mert ha nem találod el, hogy ők mit gondolnak, akkor megszégyenítenek, fekete pontot kapsz. Ezek az élmények maradandóak, káros irányba viszik a befolyásolható, sérülékeny gyermek személyiségfejlődését. Az iskolában töltött idő alatt a gyermek ki van szolgáltatva a pedagógus viselkedésének, véleményének. Ha az a pedagógus őt lustának, rossznak látja egy idő után elhiszi magáról, hogy ő olyan, és már erőfeszítést sem fog tenni, hogy kitörjön ebből a skatulyából. A szégyen pírja sokáig kíséri majd. Rossz irányba befolyásolhatja önértékelését és az osztálybeli társas kapcsolatait is. Egy kíváncsi, élénk gyerek motiválatlanná vagy éppen ellenállóvá, dacossá válhat. Valaki küzd az őt ért vélt vagy valós igazságtalanság ellen, valaki visszavonulót fúj és az egész iskolát, úgy ahogy van megutálja.
Tudjuk, hogy a személyiség fejlődésének a gyermekévek a legmeghatározóbb szakasza. A benyomások nagy része, amelyek akkor érnek, nagyon mélyen a tudatalattinkba vésődnek és örökre velünk maradnak. És a gyermekéveink jó részét az iskolában töltjük, az iskola a szüleink után a második legfontosabb formálója a személyiségünknek. Az iskola legfontosabb szerepe az lenne, hogy felkészítsen minket a "nagybetűs életre", hogy lelkileg kiegyensúlyozott, önálló, magabiztos egyéniségek alakulását segítse elő. A valóságban viszont néhány kivételt leszámítva a mai oktatási rendszer megtört, szorongó, neurotikus személyiségeket termel. Majdnem harmic év után is, a mai napig görcsbe rántja a gyomromat a szorongás, ha meghallom annak a vasárnap esti tévéműsornak a zenéjét, amely számomra másnaptól egy újabb iskolai hét kezdetét jelentette. Sok olyan emberrel beszéltem, akinek szintén megvan ez az élménye. Sőt, nagyon sokan számolnak be ennél sokkal rosszabb, felnőtt életük nagy részére negatív hatást gyakorló iskolai traumákról.
De a felelősség nem csak a tanároké. Ők is ugyanezeket a mintákat látták diákként, ezt hozták magukkal, ráadásul rosszul fizetett és alacsony presztízsű szakmát művelnek, ami pedig az egyik legfontosabb lenne mind közül. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb esetben ez a pusztító működés nem tudatos és nem szándékos. Sokukat valószínűleg a legjobb indulatok vezérlik, meg vannak győződve róla, hogy helyesen járnak el, hogy jól végzik a munkájukat, nem látják azt a hatalmas mértékű kárt, amit a gyermekeink személyiségfejlődésében okoznak. A tanárokhoz hasonlóan szülőkként ugyanilyen rossz mintákat hozunk gyerekkorunkból, ezért önkéntelenül is nagyon sokan az iskola pártját fogjuk ahelyett, hogy saját gyermekeink szövetségesei lennénk iskolai traumatizálódás elkerülése, hatásainak enyhítése érdekében. Az első és legfontosabb lépés akár szülőként, akár tanárként annak a megértése, hogy mindezekért nem a gyerek a hibás, és ehhez képest változtatni a hozzáállásunkon, mert a rendszerben gyökeres változás valószínűleg egyhamar nem fog bekövetkezni.